Üdv, történetkedvelő barátaim!

Boldog Ess neki-ünnepeket kívánunk! 2018 vége vészesen közeleg, ezért úgy vélem, ideje megállni egy pillanatra, és áttekinteni, mit osztottunk meg veletek, mit tanultunk, és talán még a 2019-es terveinkre is rátérhetünk röviden.

A háttértörténettel kapcsolatos idei célunk egyszerű volt. Olyan történetszálakat akartunk elmesélni, amelyek segítenek jobban megismerni a hőseinket, felfedezni a világunkat, és közben megválaszolnak néhány régóta feltett, háttértörténettel kapcsolatos kérdést. Mindeközben próbáltunk jobban figyelni és kommunikálni a Rioton belül és kívül is.

TÖBB TÖRTÉNETSZÁL, TÖBB HÁTTÉRTÖRTÉNET

Ahogy felidéztük Swain, Darius, Katarina, LeBlanc vagy akár Annie történetét, jobban megértettük, mekkora erő és elszántság kell a túléléshez az egyre növekvő noxusi birodalomban. Persze mint a legtöbb politikai játszmában, ahol élet-halál a tét, még a legjobb szándékú tervezés is az arcunkba robbanhat.

Ezután délnek vettük az irányt, át a shurimai Nagy Sai-n, hogy felfedezzük az Ürességet, a szörnyű romlást, amely elpusztított egy várost és annak népét. Kai’Sa, Kassadin és Malzahar történetein keresztül alaposan körüljártuk, mi történik, ha a halandók túl közel kerülnek ehhez a kiismerhetetlen mélységhez – és egyáltalán lehetséges-e a valódi visszatérés.

Miközben egy kiegyensúlyozottabb világkép után kutattunk, beszippantott minket az Őrző-tengeren túli kontinens természetes mágiája és harmóniája. Azonban hamar rájöttünk, hogy nem mi vagyunk az elsők, akik elérték Ionia partjait. Irelia, Karma, Lee Sin, Yasuo és Riven történetein keresztül első kézből nézhettük végig, milyen kitörölhetetlen nyomot hagyott a noxusi invázió az Első hon népén. Jobban megismertük az Ionia nagy részét meghatározó spirituális bölcsességet és egyensúlykeresést. Különösen Riven és Yasuo esetében láthattuk, hogy előfordul, meg kell törnünk, hogy visszataláljunk a belső igazságunk ösvényére.

Útban vissza Valoran szárazföldjére meghallgattunk néhány matróztörténetet Bilgewater (vitathatóan) biztonságos kikötőjében, majd a mélybe rántott minket Pyke, Nautilus és Fizz története, hogy végül pórul járjunk a jó öreg Tahm Kenchcsel.

Bár a Folyó Királya számtalan példát tud az emberi mohóságra és kapzsiságra, csak Aatrox és a darkinok történetét megismerve értettük meg, hogy az isteni hatalom utáni sóvárgás valójában börtön. Noha a Felemelkedett nap a legtöbb darkin számára végleg lenyugodott, Varus és a Rhaastot forgató Kayn még mindig a világunkat járja, és a darkinok titkos legendáját jó néhány runaterrai meséli még.

Ha már így szóba került Runaterra, végre jól körülnéztünk a világunkban! Hogy jobban megértsük ezeket a helyeket, egyik legtapasztaltabb utazónk, Ryze segítségét kértük. Kontinenseken át követtük kedvenc lilás bőrű, rúnáktól megtört mágusunk nyomát Freljord jeges pusztáitól egészen Shurima száraz sivatagáig. Megtudtuk, hogy jó néhány varázslatos titkot fedett fel és temetett el mélyen a múltban, beleértve forrófejű, tanítványból lett ellenségét, Brandet is.

Mint mindig, amikor új dolgok derülnek ki, az újabb generáció kérdezősködni kezd, és fellázadnak a tanultak ellen. Akali, Shen, Zed, Master Yi és Syndra tanítvány–mester történetei több utat mutattak arra, hogyan lehet újraálmodni Ionia egykori egyensúlyát. Végül arra jöttünk rá, hogy mindannyiunknak van mit tanulnunk egymástól.

Az ifjakra jellemző kíváncsiság és képzelőerő nem csak az Első hon sajátja. Északon Freljord fagyos csodái ma is mítoszokat és énekeket ihletnek. Nunu és Willump, Lissandra, Gnar és Vel’Koz történeteiből azonban az derült ki, hogy a virrasztók jobban teszik, ha szemmel tartják a többinél gyorsabban olvadó ősi történelmet. A túlzónak tűnő mesék gyakran vágyat ébresztenek számos kalandorban, hogy még többet tudjanak meg.

Azt is kiderítettük, hogy van egy kalandor, aki biztos abban, hogy mindent tud. Noha Ezreal eleget tanult, hogy készen álljon a legtöbb helyzetre, „szerzett” shurimai kesztyűje segített neki a legtöbbet abban, hogy további felbecsülhetetlen értékű runaterrai műkincseket „szerezzen”, amelyeket azután továbbadott lelkes gyűjtőknek. De nem Ezreal az egyetlen, aki előnyt kovácsol az ősi történelemből: Lucian és Kassadin is a múltból hozott relikviákkal küzd meg a jelen rémálmaival.

A sötétség márpedig erősödik a világban. Nocturne, Vladimir és Veigar történetei rámutatnak, hogy a gonosz mindig ott lapul az ajtó mögött, és arra vár, hogy akár a vágyaink, akár a félelmeink révén újjászülethessen… Persze néha elég az elemlámpával rávilágítanunk ezekre a rettenetes szörnyekre, hogy megfelelően használhassuk őket.

Ha az ember ilyen sokat látott a világból, hajlamos azt gondolni, hogy már nem maradt semmi új, amit fel lehetne fedezni. De amikor Neeko megérkezett Shurima keleti dzsungeleibe, egyértelművé vált, hogy ez nem igaz. Nidalee, Zyra és Rengar történetei azt mutatják, hogy ez a terület egy veszedelmes átjáró. Még csak most kezdődött meg a terület felfedezése, de azt máris látjuk, hogy minden egyes kisebb helyőrség legalább annyira csábító titkokat rejteget, mint amennyi veszélyt a vidék.

Persze utazásos történeteinket nem korlátoztuk Runaterra világára. Foglalkoztunk az alternatív univerzumainkkal is. Elkísértük a vigyorgó árnyékú férfit egy vad és halálos vadászatra a Párbajhős gótikus határain. Elcsaltak minket Odüsszeia távoli bolygóinak felkutatására. Még egy Csillagőrző pizsamapartira is ellátogattunk! És ez nem minden – az év kezdete óta több mint 600 kinézet háttértörténetét és alternatív univerzumra vonatkozó információit frissítettük a kliensen.

Huh. Szép nagy utat tettünk meg eddig! És mit tanultunk még idén?

A JÓ MESÉLŐ FIGYEL A HALLGATÓSÁGÁRA

Jómagam mindig azt tapasztalom, hogy azok a történetek tetszenek a legjobban, amelyek olyasmiről szólnak, amit tényleg szeretnék jobban megismerni. Remélem, idén látszott, hogy figyelünk arra, mit szeretnétek megtudni Runaterráról, miközben megosztottuk veletek, hogyan gondolkozunk és dolgozunk mi, fejlesztők. Foglalkoztunk olyan kérdésekkel, hogy mikor, miért és hogyan frissítünk egy hőstörténetet, hogyan jön létre egy hőstörténet, és még arról is volt szó, hogyan nevezzük el az új hősöket.

Az intenzív munkával töltött időszakok között néha beugrottunk a fórumokra (angolul tudóknak), a Redditre és a Discordra beszélgetni, és megtudni a visszajelzéseiteket. Sőt, billentyűzetünket hátrahagyva kimerészkedtünk a való világba is, hogy beszélgessünk a játékosokkal. Mindezek után remélem, már látjátok, hogy egyértelműen emberek vagyunk – és mint a legtöbb ember, felismerjük, ha hibát követünk el (öhöm…Karma), és helyre is hozzuk.

Na és mit tervezünk 2019-re?

A TÖRTÉNETEK VILÁGA

Elsődleges küldetésünk továbbra is az, hogy Runaterra világát még kidolgozottabbá tegyük. Olyan magával ragadó helyet szeretnénk alkotni, ahol minden hős (és persze mi is) otthon érzi magát. Ehhez még több történetet teszünk majd közzé, és kísérletezünk a történetmesélés új formáival is.

Miközben törekszünk rá, hogy tisztázzuk a hiányzó vagy zavaros részleteket, jövőre a szeretett és jól ismert karakterek és helyek még ismeretlen oldalait és jellemvonásait szeretnénk bemutatni (és ezzel remélhetőleg sikerül kitöltenünk a térkép további fehér foltjait). Ami a legfontosabb: tovább szőjük Runaterra történeteit.

Most persze nyilván jó páran arra gondoltok: „Csodás ez a sok infó, de mi a helyzet a minket foglalkoztató két igazi kérdéssel?”

MI A HELYZET SORAKÁVAL? MI A HELYZET A YORDLÉKKAL?

Nem, nem feledkeztünk meg róluk sem. Ami azt illeti, nagyon is sokat járnak az eszünkben, ahogy a runaterrai mágia működésén is agyalunk, miközben 2019-re készülünk (megsúgom: ez egy tipp). De persze bizonyos történetek nem várhatnak. Nem lenne helyes, ha 2018-at úgy zárnánk le, hogy nem árulunk el kicsit többet szeretett Csillaggyermekünkről és a pöttöm mágikus lényekről. Ha van olyan kérdés, hely vagy hős, amivel szerintetek többet kéne törődnünk a következő évben, mindenképp hívjátok fel rá a figyelmünket a hozzászólásokban! Hamarosan újra jelentkezünk, hogy beszéljünk az új felületekről, ahol ezek a történetek kibontakoznak majd.

És most szeretném kifejezni őszinte hálámat. Az idő az egyetlen, amit úgy adunk egymásnak, hogy sosem kaphatjuk vissza. Köszönjük, hogy rászántátok az időtöket a történeteinkre, és reméljük, még több varázslatban és kalandban lesz részünk együtt 2019-ben!