/dev: Dallamkovácsok
Új kották, dúdolás és betekintés Ornn zenei témájának kulisszái mögé.
Itt Talondor, a League of Legends egyik zeneszerzője és a Riot zenei csapatának ügyeletes Dungeon Master-királya. Most olyasmiről lesz szó, ami zenei szempontból mindnyájunk számára fontos, és a LoL zenéjében számtalanszor felbukkan… vagyis a lírai dallamokról.
Nem minden hős, kinézet vagy esemény követeli meg a jól dúdolható dalokat. Olykor érdemesebb inkább az ütős ritmusra, a határozott hangszínre vagy a gazdag harmóniára helyezni a hangsúlyt. Például ha félelmet vagy feszültséget akarunk kelteni a hallgatóságban, a szokatlanul csengő, idegen hangzás jelentheti a jó megoldást. Ezzel együtt az esetek jelentős részében egy fülbemászó dallam a legjobb választás valakinek vagy valaminek a bemutatására, különösen, ha a kötődésre vagy az emberi jellemzőkre szeretnénk építeni. Talán furcsának tűnhet, de könnyebben építünk ki kapcsolatot egy karakterrel, ha elképzeljük, hogy a hős a saját témáját dúdolja, mi pedig együtt énekelünk vele.
A továbbiakban azt a négy lírai dallamot szeretnénk kiemelten bemutatni, amelyek számunkra a LoL zenéjének legfülbemászóbb és legkülönlegesebb darabjait képviselik: Taric, Taliyah, Ornn és Irelia zenei témáját. Mielőtt azonban a kottára (és a színfalak mögé vezető, különleges videóra) térnénk, ejtenünk kell néhány szót arról is, hogy milyen szempontokat kell figyelembe vennünk a lírai dallamok megalkotása során.
EGY DALLAM SZÜLETÉSE
Aki már hallotta Taric, Taliyah, Ornn vagy Irelia zenéjét, az valószínűleg ebben a pillanatban is el tudná énekelni (vagy dúdolni) azt. Mégis, bár ezek a dalok mind énekelhetők, eléggé eltérnek egymástól. Vajon miért?
Ennek oka részben az, hogy nemcsak a hősök személyisége igen különböző, hanem a runaterrai tájegységek is, ahonnan származnak. Bilgewater hangjai bizonyos szempontból meghatározzák az érintett hősökhöz kapcsolódó dallamot, és ez hasonlóképpen igaz Freljord, az Árny-szigetek és a többi hely esetében is. Ezzel együtt a helyszínek zenei befolyásának mértéke nincs kőbe vésve, mivel előfordulhat, hogy elsősorban valami mást szeretnénk kihangsúlyozni a zenével.
Olykor egyes hangszerek Runaterra egy bizonyos helyét idézik meg, a dallam azonban olyan elemeket is tartalmaz, amelyek az adott régióhoz kapcsolódó képzetekkel homlokegyenest ellenkező érzelmeket ébresztenek. Így például Kayn zenéjének egyes instrumentális elemei Ioniára utalnak, a vészjósló és fenyegető hangszín azonban már a karakterre vonatkozik, akinek a jelleme szöges ellentétben áll a szépség, a harmónia és az egyensúly ioniai ideáljával.
A lírai dallamok különbözőségének másik oka abban keresendő, hogy ezeket a darabokat a zenei csapat más-más tagjai írják. Ez természetesen a zenére is hatással van, hiszen mindenki a saját egyéni művészi elképzeléseit viszi bele a szerzeményébe. Például az, hogy a találó nevű ShreddyMercury kollégánk a gitárhúrok virtuóza, Chemicalseb pedig inkább a zongora mestere, teljes mértékben meghatározza azt, ahogyan ők ketten a zeneszerzéshez és a dallamokhoz viszonyulnak. Hogy minden egyes hős (illetve kinézet vagy esemény) esetében a legjobb zenét alkothassuk meg, átbeszéljük a felmerülő gondolatokat, és folyamatosan hangot adunk a véleményünknek az alkotási folyamat során. Ez nemcsak az új ötletek begyűjtése szempontjából fontos, hanem azt is segít meghatározni, hogy mi működőképes, és mi nem az, illetve mi az, ami mindenkit megérint.
A HEGYEK KOVÁCSÁNAK ZENÉJE
Bár mindannyian inkább valamilyen hangszert (például gitárt vagy zongorát) használunk a zeneszerzéshez, létezik egy eszköz, ami talán mind közül a legkézenfekvőbb és leghatékonyabb: a saját hangunk. Ez mindig a rendelkezésünkre áll, és használatra kész (talán néhányan már éltetek is vele a cikk olvasása során). Az énekhang használata egyrészt garantálja, hogy a dallam énekelhető lesz, másrészt előrevetíti azt is, hogy esetleg mások is dúdolni fogják, ami nagyban hozzájárul ahhoz, hogy megragadjon a játékosok fülében.
Ez azonban nem jelenti azt, hogy egy lírai dallam megkomponálásához fennhangon kell énekelni. Olykor a dúdolás is tökéletesen megteszi. Ornn esetében éppen ez, a dúdolás gyújtotta meg a hegymély lángját, és az alábbi videó be is mutatja azt a folyamatot, ahogyan a freljordi félisten dalát testhez illőre kovácsoltuk.
Reméljük, hogy a folytatásban örömmel merültök el Ornn zenéjében és a többi dallamban. Elöljáróban annyit, hogy az alábbiak tartalmazhatnak olyan vázlatokat, hibákat vagy ötleteket, amelyeket végül kivágtunk vagy módosítottunk, mivel ezek a hangfelvételhez használt, nyers változatok. Ha ez nem volna elég, a korábbi cikkünkben és az első cikkünkben további kottákat is találtok. Jó szórakozást kívánunk!
A kovácsisten útja
Ornn személyes varázsának szerves része, hogy kovácsolás közben kicsit hamisan dúdolgat, mi pedig arra gondoltunk, mi lenne, ha ehhez egy valódi dal szolgálna alapul. Itt jött be a képbe az ősi freljordi népdal, A kovácsisten útja. Az egész egy novellával kezdődött (ez végül nem jelent meg), amely egy fiatal lányról szólt, aki Ornn keresésére indult. Ez adta az ihletet a dalszöveghez. A szöveg nemcsak Freljord különféle tájain vezet végig, hanem a hegyek rég elveszett kovácsának felkutatásához is útmutatással szolgál. Tehát amikor a játékban Ornn kovácsolás közben dudorászik, tulajdonképpen azt az ősi freljordi népdalt idézi fel, amely az őhozzá vezető útról szól.
—Talondor
A hegymély lángja
Ahogy az Ornn zenéjéről szóló fenti videóból kiderül, részben azért fordítottuk le A kovácsisten útja című dal szövegét ősi freljordi nyelvre, hogy minden régió számára ugyan az az élmény legyen elérhető. Emellett azonban úgy éreztük, hogy bár a dal hűen tükrözi Ornn lelkének „lágyságát”, nem igazán adja vissza azt az erőt, ami a karakter töltőképernyőjén megjelenik. Ezért fogtuk a népdal dallamát, és úgy variáltuk át, hogy pontosan illeszkedjen a hős testes és lendületet sugárzó képi megjelenítéséhez. Amikor mindennel elkészültünk, azzal a reménnyel engedtük útjára Ornn zenéjét, hogy a játékosok is meghallják majd benne az összekovácsoló vezérmotívumokat, amelyek a bejelentkezést aláfestő üllőcsengéstől az ősi freljordi népdalon át a játékbeli dúdolásig a teljes repertoáron végigvonulnak.
—Talondor
Irelia
Mivel már több éve Irelia a fő karakterem, felvillanyozott a lehetőség, hogy részt vehetek az átdolgozásához készülő zene megalkotásában. A mozgásához készült tanulmányokból egyértelmű volt számomra, hogy a VGU Irelia pengetáncosi oldalára fog összpontosítani. Az új változat zenéjében tehát a korábbinál nagyobb hangsúlyt kellett fektetni az eleganciára és a könnyedségre. Olyan hangszerekre volt szükségem, amelyekkel kifejezhetem mindezt, de emellett agilis és agresszív hangzást is elérhetek velük, így végül egy vonósnégyes mellett döntöttem. Logikus lenne azt gondolni, hogy egy vonósnégyesnek elég lágy hangzása van, a szélsőségesebb dinamikájú tartományokban azonban minden más akusztikus hangszernél vadabb hangokat tud produkálni.
A kotta kibővítésével két kvartettet vontam be, és a felvétel két körben zajlott: egyszer a lírai dallamokat rögzítettük, azután pedig a nyugtalan, tizenhatodokkal teli részeket. A vezérdallam nagyon szimmetrikus, az első négy ütemben emelkedő; ezt tükrözi a második négy ütem egy olyan sorral, amely ritmikailag azonos, de ereszkedő hangzású. A kiegyensúlyozott és fegyelmezett vezérdallam jól illett Irelia és Ionia világához, és elegendő teret hagyott számomra ahhoz, hogy az ezt kiegészítő ritmusokkal árnyaljam a jelentést.
A másik kvartett ritmikus szakaszai az örök mozgás érzékeltetését szolgálják, amit a szólóban megszólaló vonósok gyors, egymásba hajló dallamai egészítenek ki, miközben ezek úgy érnek össze, hogy a folyamatosság fenntartása mellett eljátszhatók maradnak. Úgy gondoltam, hogy a lágy dallamok és az ütemes ritmusok kombinációja, különösen a harsányabb pillanatokban hűen meg tudja idézni a pengetáncos Irelia alakját, a hősét, akinek minden mozdulata kecses, gyönyörű és tökéletesen halálos.
—Scherzo
Taliyah
A Taliyah zenei témájához kapcsolódó hangszeres ötletek olyan textúrák köré szerveződtek, amelyek kifejezik a nyugalmat, vagyis azt, amit Taliyah érezhet, amikor átsuhan Shurima végtelen tájain. Mindezt ütős hangszerekkel, kézi dobokkal, kövekkel és derűs akkordokkal képzeltük el. Bár ezek a részletek a táj hangulatát remekül visszaadták, hamar nyilvánvalóvá vált, hogy a karakter személyiségének, motivációinak és küldetésének bemutatását egy női hanggal lehetne a legjobban megoldani.
Először egy hangmintával készítettünk rövid próbaverziót az első versszakhoz, de már ekkor egyértelmű volt, hogy az énekessel is fel kell vennünk egy ilyen változatot. Ebből kiderül, hogy az énekszólam illik-e a zene egészéhez, hogy milyen hangtartomány lenne megfelelő az énekes számára, illetve hogy milyen hangnemet használhatunk a többi részhez.
Amint túl voltunk a kezdeti próbafelvételen, a zeneszerkesztést és a dallam többi részének megalkotását az eredeti felvétel megvágásával, átrendezésével, hangmagasságának és egyéb tulajdonságainak módosításával fejeztük be. Ez nagy könnyebbségnek bizonyult, mert sokkal pontosabb képet kaphattunk arról, hogy a hangszín szempontjából hogyan fog szólni a végeredmény, és nem kellett felváltva dolgoznunk az éneken és a hangmintákon. Ez a technika nem minden esetben alkalmazható ilyen egyszerűen, dalszöveg híján azonban nem okozott gondot. Az utolsó felvétel során az új részeket rögzítettük, amelyeket már egyszerűen a helyükre lehetett illeszteni, miután a hang keverése már az alkotási szakaszban megtörtént.
—Chemicalseb
Taric
A kiadásért és a hősökért felelős csapatok azon dolgoztak, hogy a megújuló Taricot erős szuperhősi kisugárzással ruházzák fel. Ehhez olyan zenei irányt javasoltak, amely bennem a 80-as, 90-es évek akciójeleneteihez kapcsolódó szép gyerekkori emlékeket idézte fel. Ez a hangzás a véremben van, így amikor az élő felvétel zöld utat kapott, alig vártam, hogy hozzáfoghassak a komponáláshoz.
Taric zenéjét a saját elképzelésem szerinti élő zenekarra írtam, amely többé-kevésbé a filmzenék hagyományos szimfonikus zenekarára hasonlított. Nem mindegy, hogy a zenét hangmintához vagy élő zenekarra írják, különösen a rézfúvósok esetében. Példának okáért a harsonák egyvonalas C alatti, szűkített hármashangzata élőben az egyik legszebb hangzás, egy mintában viszont egyszerűen nem szól túl jól. A hangzatok megfordításával való játék kellemesen harmonikus hangzást teremt, ha a dallam a tartomány végén a trombitákkal nyílik ki, ez azonban a minták használatakor agresszívnak hat.
A LoL zenéjének túlnyomó részében valamilyen formában szerepel szimfonikus zenekar, mivel azonban mindig valami eredetit és újat szeretnénk nyújtani, csak ritkán van lehetőségünk hagyományos zenekarral dolgozni (ami így valódi csemegének számít).
Szerintem hősies zenét írni mindig kihívás. Hogyan lehet kiegyensúlyozottan valami újat nyújtani a műfaj keretein belül? Hogyan lehet egyensúlyt teremteni a szárnyaló dallam és az izmos ritmus között? Taric esetében nálam a dallam elsőbbséget élvezett. Ezzel a zenével az ereje és tragikus büszkesége mellett azt az érettséget szerettem volna megidézni, amelyet a Targon-hegy megmászása után szerzett. Ennek ellenpontjaként a darab B része sokkal nyugodtabb, sőt, egyenesen lágy. A dallamra irányuló figyelem a középrészben is kitart, ahol minden sor megfelelően belecsatlakozik. Ettől válik teljessé Taric zenei ábrázolása, amely érettebben fejezi ki az erőt és a spiritualitást, miközben képes megőrizni azt az elbűvölő vonzerőt, ami a kezdetek kezdetén népszerűvé tette a karaktert.
—Ed the Conqueror
