Sziasztok! Alex „Scherzo” Temple vagyok a Riot zenei csapatából. Ma mutatunk egy újabb adag kottát a League of Legends zeneszámaiból, illetve bemutatjuk, hogy miként használjuk a rögtönzött hangszereinket zeneszerzői kalandjaink során.

Míg a kották a hagyományos zeneszerzői tevékenységünket reprezentálják, addig a rögtönzött/barkácsolt hangszerek a munkánk rendhagyó részére jellemzőek. Azért rendhagyó, mert általános használati tárgyakból varázsolunk hangszereket, illetve hagyományos hangszereket használunk a megszokottól teljesen eltérő módon. Zeneszerzőként szerencsések vagyunk, hogy a Riot hangmérnökeivel dolgozhatunk együtt, és értékes információkat oszthatunk meg egymással. A hangmérnökök a forrásanyag rögzítésekor olyan különféle eszközöket és anyagokat használnak, amelyek a hétköznapi megfigyelőt valószínűleg meglepnék. Sok zeneszerző és zenész használ rögtönzött hangszereket, de úgy gondolom, hogy a LoL hangmérnökeinek munkastílusa olyan inspirációt ad számunkra a különböző hangforrások kutatásához, amelyet amúgy nem kapnánk meg.

Zauni dobok

Több száz sablonhangunk van a virtuális hangszereinken, és nagyszerű Los Angeles-i zenészekkel is kapcsolatban vagyunk, így felmerülhet a kérdés, hogy minek is próbálnánk a zenétől teljesen távol álló tárgyakból zenei hangokat kicsikarni, vagy hangszereket teljesen szokatlan módon használni?

Van, hogy olyan hangszert vagy hangzást szeretnénk alkalmazni, amely egy létező hangszer szerepét tölti be, de mégis másképp hangzik. A zenék, amelyeket a LoL-hoz írunk, hozzájárulhatnak akár egy karakter vagy jelenet filmszerű ábrázolásához, de az olyan hangszeres mintákat, harmóniákat és dallamokat is bemutathatja, amelyek elképzeléseink szerint létezhetnek Runaterra világában (és jellemzőek a karakterre, népcsoportra/frakcióra vagy jelenetre, amellyel éppen dolgozunk). Mikor egy régióhoz keresünk hangszereket, gyakran kezdünk egy kiindulási koncepcióval, például: „Nem szeretnénk a hagyományos szimfonikus hangszereinkre hagyatkozni ebben a zenedarabban. Vajon egy (tetszőleges hangszer) miként hangzana (Runaterra tetszőleges világa/frakciója) kontextusában?”

Példának vegyük a dobokat, amelyeket Ekko hőselőzeteséhez használtunk. Mikor elkezdtünk Ekko zenéjén dolgozni, azon gondolkodtunk, vajon hogy szólhatnak a zauni dobok, vagy mi lenne a megfelelőjük a való világban. Úgy gondoltuk, hogy Zaun muzikális beállítottságú lakói biztosan kreatívak és leleményesek lehetnek, viszont nem állnak rendelkezésükre igazán jó hangszerek. Hulladékból eszkábált hangszerekkel vagy egyéb általános tárgyakkal kell zenei hajlamaikat kiélniük.

Számunkra ez annyit jelentett, hogy átugrottunk a stúdióval szemközti barkácsüzletbe. El sem tudom képzelni, mit gondolhattak a bolti alkalmazottak, ahogy végigtapogattam minden fém- és műanyag tárgyat, amelyről úgy tűnt, hogy érdekes hangzása lehet. Végül olyan tárgyakkal hagytuk el a boltot, amelyek ideálisak lehetnek egy „dobszett” összeállításához: egy 75 literes szemetesvödörrel, egy tekercs rézhuzallal, némi fémrugóval, egy feszítővassal és egy ruhafogassal. Miután átvezettük a rézhuzalt a szemetesvödör oldalába fúrt lyukakon, és eltávolítottuk az idegesítő fogantyúkat, máris kaptunk egy hangszert, amelyet lehetett pengetni, verni, ejteni és még vonós hangszerként is funkcionált.

Felvettük a fent említett műveleteket, majd feldaraboltuk a felvételt különálló hangokra, amelyeket egy MIDI-billentyűzet gombjaihoz tudtunk rendelni. Ezzel a szemetesünket egy virtuális hangszerré varázsoltuk, amelyet felhasználhattunk a projekthez, illetve kibővíthettük vele az általános hangtárunkat is.

Itt egy kivonat a „Másodpercek” c. tételből, amelyben ütős hangszerek hangját hallhatjuk – ezt a vonós kukánkkal vettük fel. Felhangosítottam a hangszer hangját a többi hanghoz képest, így jobban ki lehet hallani:

Ez pedig ugyan az a hangkivonat minden más hang nélkül:

Végül rájöttünk, hogy a kukadob hangja nem volt elég ütős vagy mellbevágó a kívánt dobhangzáshoz, ezért a saját barkácsdobunk és más, a hangtárunkban talált hagyományos dobhangzások keverékét használtuk. Mégis megmaradt annyi jellegzetes hangszerünk hangjából, hogy a hiánya már feltűnő lenne.

Az erdő barátja

Egy másik ok, amiért a szokatlan hangokkal kísérletezünk, az az, hogy valami olyat szeretnénk, ami halványan ismerősen hangzik, de olyan zenei kontextusban hallható, amelyben amúgy nem találkoznátok a hangszerrel.

Például ott vannak a hangulatfestő hangszínek, amelyek olyan, hosszúra nyújtott hangok, amelyek lassan felerősödnek, majd elhalkulnak anélkül, hogy meg lehetne határozni az elejüket és végüket. Ritmushiányuk miatt nagyon hasznosak az olyan hangulatok megteremtéséhez, amelyek zeneiek ugyan, ám mégsem egy dallamra épülnek. Használhatók arra is, hogy elérjük a kívánt összhangot, illetve háttérzajokat is alkothatnak.

Nézzük meg a háttérzajokat, amelyeket Ivern hőselőzeteséhez készítettem. Olyan hangszíneket akartam, amelyek békésen hangzanak, mint az erdő – nem akartam mesterséges hangzást. A mesterséges hangszínek túl tiszták; én valami olyat szerettem volna, aminek megvan ugyan az a muzikális értéke, mint a mesterséges hangoknak, de mégis van benne valami tökéletlenség, következetlenség, amitől olyan valódinak hat. Az egyik zeneszerzőnek volt a szobájában egy angklung, amelyet egy barátjától kapott, mikor Indonéziában járt. Az angklung egy fahangszer, amelynek a keretére üreges bambuszrudak vannak függesztve. Úgy szólaltatható meg, hogy egyik kézzel a keretet fogjuk, a másikkal pedig gyengéden rázogatjuk a bambuszcsöveket.

Tetszett a hangszernek a fás hangzása, és úgy gondoltam, hogy illene is a karakterhez, de mivel nem ismertem a hangszer technikáját, nehéz volt úgy megszólaltatni, hogy ne csörömpöljenek a bambuszrudak. Viszont rájöttem, hogy ha az egyenként felvett bambuszrudak hangját rétegelem, kicsit megnyújtom néhány rétegnek a hangját, és mindegyiknek adok egy magas visszhangot, akkor az eredeti felvétel csörömpöléséből kicsit mosódott, csillámló hangzás lesz. Így még mindig megvolt a hangnak az a tulajdonsága, ami megtetszett benne, de sokkal inkább használható formába került.

Itt hallható az angklung effektelt, kontextusba ültetett változata. Akárcsak az Ekkós példánál, most is felhangosítottam a hangszer hangját, hogy jobban ki lehessen hallani:

Ez pedig az angklung csupasz, feldolgozatlan változata:

Nem hiszem, hogy valaha is elérhettem volna ezt a hatást a virtuális hangtárakban megtalálható angklunghangokkal. Bár jó minőségű felvételek lennének, a hangszer hibátlan játékával nem érhettem volna el a kívánt hatást.

Amikor rögtönzött hangszerekkel dolgozunk, az eredmény gyakran valahol a kiindulási koncepció és a nyilvánvaló megközelítés között landol. Előfordul, hogy miután az eredeti elképzelés megvalósul, a végére túl idegennek hat. Hiányozhatnak belőle az ismerős elemek, amelyek megragadnák a hallgató figyelmét, vagy lehet, hogy csak szimplán nem hangzik jól. De szeretnénk azt hinni, hogy az eredmény jobban passzol az adott munkánk jellegzetességéhez, mintha hagyományos hangszerekkel dolgoznánk, és csak a végén adnánk hozzá egy kis pluszt. Ha úgy találjuk, hogy az előzetes terveink túlságosan kísérletező jellegűek, akkor gyakran visszanyúlunk az ismerős anyagokhoz – például a dobokhoz Ekko esetében –, amely egy kiváló alapot biztosít a különleges hangszereinknek ahhoz, hogy egyedi stílusukkal hozzájáruljanak egy zenedarabhoz.

***

Most pedig kellemes időtöltést kívánunk az alábbi kották tanulmányozásához! Amint azt már Ed, a hódító is elmondta az első kottás cikkünkben, ezek a nyers kották, amelyeket a felvételekkor használtunk, így előfordulhat benne gyorsírás, hibák vagy olyan ötletek, amelyeket megváltoztattunk vagy kukáztunk.