Üdv, történetkedvelő barátaim!

Mivel Pyke-ot hamarosan bedobjuk a mély vízbe, Scathlocke és én úgy gondoltuk, hogy ideje elmerülnünk egy olyan témában, amelyről nagyon gyakran kérdezik a történetmesélésért felelős csapatot: ez nem más, mint a hősök háttértörténetének ügye. Mivel ez az elsődleges eszközünk arra, hogy elmeséljük egy hős történetét, elmondjuk, hogy miről is szólnak ezek, és hogy miért készítünk ilyeneket. Aztán bemutatjuk a folyamatot mindannyiunk kedvenc mélységi titánja, Nautilus esetén keresztül.

Kezdjük a rövidebb változattal, amellyel a legtöbben találkoznak a kliensben. Házon belül ezt hívjuk a rövid háttértörténetnek.

A rövid háttértörténet

Ez a rövid bekezdés ismerteti a hőst, és mivel a kliensből csak ez a történetmesélési elem érhető el, elég információt kell tartalmaznia ahhoz, hogy segítsen eldönteni, jó választás-e számodra a hős (illik-e a stílusodhoz).

Egészen a közelmúltig elég nagy összevisszaság uralkodott itt, terjedelmi és tartalmi szempontból egyaránt. Némelyik nem is háttértörténet volt, csak egy minielbeszélés. Voltak nagyon rövidek és nagyon hosszúak, és közben elveszett a hős lényege. Összességében kiszámíthatatlan volt a végeredmény, ezért egyes hősök elhanyagoltnak vagy kidolgozatlannak tűntek. Ezért határoztunk úgy tavaly novemberben, hogy egységesítjük a hősök háttértörténetét.

Ideális esetben ezeket a kedvcsinálókat gyorsan át lehet futni, nagyjából annyi idő alatt, amennyit a várólistán kell töltened. Ennek érdekében próbáljuk a 80–100 szó közti terjedelmet megcélozni. Ez körülbelül négy teljes mondatot jelent. Egy jól megírt rövid háttértörténet ismerteti, hogy a hősnek mi a szerepe Runaterrában, honnan származik, és milyen a személyisége – mindezt úgy, hogy nem ismétel meg egyetlen szót sem a hős címéből.

Ez visszalépésnek tűnhet az olyan hősök esetében, akiknek bő lére eresztett bemutatkozó szöveget írtunk. Az egységesített rövid háttértörténetek bevezetésekor az a kritika ért minket, hogy kitöröltünk információkat egy-egy hős történetéből. A legtöbb esetben erről egyáltalán nem volt szó, csak ezek az információk átköltöztek a megfelelő helyre, A játék világa oldalra. Szerencsére múlt februárban bekerült a További részletek gomb a kliensbe, így ezek az információk könnyen elérhetővé váltak. És ezzel el is jutottunk a hős élettörténetének következő változatához…

A teljes háttértörténet

Ez foglalja össze a hős élettörténetét, valamint ismerteti, hogy jelenleg milyen szerepet tölt be Runaterra mindennapjaiban. Bár hosszabb, mint a rövid háttértörténet, igyekszünk nem úgy nyújtani, mint a rétestésztát, és próbálunk a 600 szavas terjedelmen belül maradni. Egy összetettebb történet ennél lehet kicsit hosszabb, nagyjából száz szóval.

Adja magát a kérdés, hogy egyáltalán mi szükség van a terjedelmi korlátra? (Vagy ahogy mi nevezzük: a kötelezően ajánlott kreatív kapufára.) Terjedelmi korlát nélkül csodaszép lenne minden, és annyit írhatnánk a hősökről, amennyit csak akarunk. Ám két fő okunk volt a korlátok bevezetésére.

Először is a teljes háttértörténet kiemeli a hős életének fontos eseményeit. Hangsúlyozom, kiemeli. Mi jobban szeretünk elbeszélésben, novellában beszámolni az ilyen történésekről egy életrajzi szöveg helyett. Szerintem ez olyan, mint a történelmi ismeretterjesztő könyv és a történelmi regény közti különbség: Az ismeretterjesztő könyv is izgalmas lehet kisebb adagokban, de inkább egy olyan történetben merülnék el, amelynek élő-lélegző szereplői vannak. A teljes háttértörténetben olyan eseményeket kell megemlíteni, amelyeknek szerepe volt abban, hogy a karakter ma olyan, amilyen, és be kell mutatni, hogy milyen a viszonya más régiókkal és hősökkel. Olyan bemutatkozásra van szükség, amely után az olvasó szívesen belevágna egy hosszabb történetbe is, amelynek a hős a főszereplője.

A második érv a terjedelmi korlát mellett, és a fő ok, amiért igazán szeretek ilyeneket írni, hogy a rövidebb terjedelem miatt pontosan kell fogalmazni. Ha számolnod kell a szavakat, minden szó számít. A háttértörténet összeállítása során alaposan át kell gondolni, hogy mi a fontos a hősben és a hős számára, és a megfelelő szavakkal kell mindezt közvetíteni az olvasók számára.

Szeretnénk, ha a teljes háttértörténet jól összefoglalná a karakter életének egészét. Ennek érdekében egy-egy hosszabb novella kiadása után előfordulhat, hogy kiegészítjük a szöveget, ahogy Yasuo és Riven esetében tettük Az összetört penge vallomásainak megjelenése után. Mindketten a hosszú útjuk egy újabb szakaszához értek, és ezt tükröznie kell a háttértörténetüknek is.

Hogy néz ki mindez a gyakorlatban? Vessünk egy pillantást egy hősre, aki érdekes kihívást jelentett számunkra.

A Nautilus-dilemma

November előtt történetmesélési szempontból nem igazán foglalkoztunk Nautilusszal. Egy régebbi hősről van szó, és a kliensben szereplő információk nem mondtak ellent annak, amit Runaterráról vagy más hősökről tudunk, de a sztori nem is volt túlzottan kidolgozott. Ezzel Nautilus a „nem sürgős, de idővel vissza kell térnünk rá” háttértörténeti kategóriába került.

Amikor a hősökért felelős csapat elkezdett dolgozni a hősön, aki később Pyke lett, megláttuk a lehetőséget, hogy nekilássunk a Mélység titánjának is. Pyke-ról időközben eldőlt, hogy egy bilgewateri hős lesz, akit elárultak, és akit megérintett valamilyen földöntúli erő. Emiatt azonban a Nautilusról a kliensben kapott leírás frissítésre szorult. Tisztában voltunk azzal, hogy a Pyke-projekt miatt történetmesélési szempontból muszáj jobban kidolgoznunk Nautilust.

Az írók és a szerkesztők imádnak kérdezni, és a leghosszabb viták a „miért” kérdés körül alakulnak ki. Nautilus esetében így hangzott a kérdés: „Miért lett ilyen a hős? Milyen erő alakította át? Honnan származik az erő? Miért hajtja mindmáig előre?”

Hasonlóan azokhoz, akik szeretik a történeteket és a karakterfejlődést, a történetmesélésért felelős csapat tagjai is oda-vissza fújják a LoL szereplőivel kapcsolatos történeti kánon nagy részét, és sokat agyalunk azon, hogy „mi lenne, ha…?” Egy jó belső vita segít felfedezni a logikai és folytonossági hibákat a történetekben, még mielőtt nyilvánosságra hoznánk azokat. Számos elmélet született arról, hogy mi is történhetett Nautilusszal, ám végül úgy döntöttünk, hogy Nagakabourosszal hozzuk kapcsolatba. Ez egyrészt még jobban megkülönbözteti Pyke-tól, másrészt megmagyarázza Nautilus játékbeli támogató személyiségét.

Majdnem 140 háttértörténetet frissítettünk akkoriban, de Nautilusé nem igazán jött be a játékosoknak. Sokan konkrétan azt kifogásolták, hogy ha Nautilus Illaoi istenének dolgozik, akkor kevésbé tekinthető önálló hősnek. Ahogy próbáltuk elhelyezni a játék világában, olyasmit kezdtünk megkérdőjelezni, amit a játékosok korábban imádtak benne.

Emiatt Scathlocke és én is elbizonytalanodtunk. Nautilus jóval azelőtt került be a játékba, hogy mi a Riotnál kezdtünk volna dolgozni. Nagyon szeretünk új szereplőket és világokat alkotni a képzelőerőnket használva, de az írás mesterségének gyakorlása közben gyakran nagyon sok alázatra is szükség van. Minden szerkesztés alkalmával kiderül, hogy mit nem tudunk a történetről, és hogy az előző alkalommal mit nem fejtettünk ki érthetően.

Tehát innen indultunk ki. Mit tudtunk még erről a páncélba zárt óriásról? Több lehetőség is felmerült, hogyan válaszoljuk meg a kérdést, ám végül magukhoz a Nautilus-játékosokhoz fordultunk, és ehhez a kérdéshez irányítottuk őket az észak-amerikai fórumokon, remélve, hogy a válaszaik útbaigazítást adnak. (Bár ebben az esetben a visszajelzések egyetlen csatornán keresztül érkeztek, folyamatosan keresünk újabb módszereket a nemzetközi játékosközönség véleményének kiderítésére. Ha szeretnéd elmondani a véleményedet a végeredményről, hozz létre egy bejegyzést a cikk alatti hozzászólásoknál.)

Először csak néhány bejegyzés érkezett, de aztán átszakadt a gát. Több mint ezer bejegyzés született, és a Nautilus-játékosok ötven oldalon át sorolták, hogy mit jelent számukra a hős. Többek között azért is szeretek a Riotnál dolgozni, mert öröm látni, hogy a játékosok milyen mélyen kötődnek a karakterekhez és a világhoz. (És persze kicsit stresszelek is ezen minden alkalommal, amikor egy ilyen lelkes közönség számára kell alkotómunkát végeznem!)

Nekiláttam a bejegyzések feldolgozásának. Mindet elolvastam. És le voltam nyűgözve.

Nautilus nem csak egy páncélos behemót volt, hanem egy elveszett lélek, akit a mélybe rántott a sötétség, de aki ennek ellenére sem adta fel. Ő testesítette meg a rettegést, ami elől nincs menekvés; a terheket, amelyektől nem szabadulhatunk; és a mindenáron való túléléshez szükséges akaratot. A horgony és a tengerfenéken magányosan baktató alak köré gyönyörű metaforák formálódtak a depresszióról. Nautilus azután sem vált gonosszá, hogy aljas módon elárulták. A búvárruhában egy ember lelke lakozott.

Új rövid háttértörténetet írtunk Nautilusnak (amely már elérhető a PBE-ben). És ha már ilyen sokat írtunk a LoL-hősök háttértörténeteiről, következzen egy apró betekintés abba, hogy milyen lett Nautilus, a mélység titánjának teljes háttértörténete.

Nautilus legendájának megértéséhez először magát az embert kell megismerni – mert abban a legvadabb kocsmai történetek is egyetértenek, hogy egykor ember volt.

Bár a hullámok rég elmosták az eredeti nevét, Nautilus nem egyszerű matróz volt, hanem roncsbúvár. A Kékláng-szigetek legdélibb csücskén túl egy hajótemető fekszik. Azt mondják, hogy a hajók egy áldott földet indultak el keresni, ahol arannyal akarták megváltani a halhatatlanságukat. Ha elég szép az idő, a bennük lévő kincsek hívogatóan csillognak a tengerfenéken. Sokan próbálták már visszaszerezni az elveszett kincseket, de Nautilusnál, ennél az izmoktól dagadó óriásnál senki sem volt ügyesebb búvár.

Olyan tüdeje volt, hogy a gálya vitorláiból is kifoghatta volna a szelet, ezért jobb szeretett búvárruha nélkül merülni. Mindig rengeteg aranyat és kincset hozott fel magával, de sosem kért külön jutalmat. Csak annyit várt el, hogy a kapitány induláskor dobjon egy érmét a vízbe a tenger tiszteletére. Ez egy gyakori babona a matrózok között, de a legtöbb hajón betartják ezt a szokást, hogy biztonságban hazatérhessenek.

Az évek során elfogytak a könnyen elérhető kincsek, így egyre kevesebb rakománnyal térhettek haza, míg egy nap valaki megvette a hajót, amin Nautilus dolgozott.

Az új kapitány egy vérvörös hajnalon lépett a fedélzetre. Egy külföldi kikötőből érkezett, és hozott magával egy hatalmas, rézből és vasból készült búvárruhát. A ruhát Nautilusnak szánta; az egész hajót miatta vette meg. A kapitányt egy konkrét hajóroncs érdekelte, amely a legfényesebb napon is árnyékba burkolózott. A páncélszerű ruha ellenállt a mélység nyomásának, és elég időt biztosított bárkinek, hogy összegyűjtse a kincseket a természetellenes homályban.

A legénység egyetértett abban, hogy minden munka jobb az éhezésnél, ezért Nautilusra ráadták a búvárruhát. A fedélzet deszkái csak úgy recsegtek a hatalmas súly alatt. Csak ekkor jött rá rémülten, hogy nincs mivel megfizetniük, ami a tengernek jár. A külföldi kapitány kinevette Nautilust, miközben leeresztették a vízbe. Azzal biztatta a legénységet, hogy bármit is védelmez a Szakállas Hölgy, mérhetetlenül gazdaggá fogja tenni őket. Ráérnek bemutatni azt az ostoba áldozatot, miután Nautilus visszatért a felszínre.

Ahogy Nautilus egyre mélyebbre süllyedt, lassan elhalványult a fény, és a csendben már csak a saját lélegzetét hallotta visszahangozni a vaspáncélban. Aztán valami érte nyúlt a mélységből. Magával rántotta, és Nautilus szívét életében először szorongatni kezdte a félelem. A kapitány nem egy kincset akart megszerezni, hanem valamilyen szunnyadó, túlvilági hatalmat.

Nautilus megragadta a horgony láncát, az utolsó kapcsolatát a fenti világgal, és elkezdett felfelé mászni, miközben a mélység próbálta lerántani. De a súly túl nagy volt. A hatalmas fémujjak már épp elérték volna a víz felszínét, amikor a lánc elpattant. Nautilus felüvöltött a búvárruhában, de senki sem hallhatta. Elsüllyedt a zavaros vízben, kétségbeesetten markolva a horgonyt. Sötét csápok fogták körül, ő pedig tehetetlenül nézte, ahogy hajója körvonalai lassan a semmibe vesznek. Ezután minden elsötétült előtte.

Amikor Nautilus magához tért az óceán fenekén, valami… megváltozott. A sötétség már nem tudott ártani neki. A fém búvárruhából afféle páncél lett, amely tökéletesen fedte a testét, és elrejtette, hogy az ősi erő mit tett a lelkével. Az éjsötét mélységben ragadva csak egy dologra emlékezett: az új kapitány megszegett ígéretére.

Nautilus akkor és ott megesküdött, hogy mindenkivel meg fogja fizettetni, ami a tengernek jár. Személyesen gondoskodik róla.

Ettől a gondolattól hajtva elindult a part felé. Ám évek teltek el, mire elérte Bilgewatert, és már nyoma sem volt a kapitánynak vagy a legénységnek. Nem térhetett vissza a korábbi életéhez, és nem volt kin bosszút állnia. Visszatért a tengerbe, és dühét a kapzsi tengerészek ellen fordította, felhasítva hajóikat a horgonyával.

Néha a hullámok nyugtató hangja felszínre hozza egykori életének távoli emlékeit… de maga Nautilus ott marad vízbe fúlva a víztükör alatt.

Ez nagyjából 715 szó, bőven túllépi a fentiekben leírt terjedelmi korlátot, de mivel annyi minden történt a nagyfiúval, úgy gondoltuk, hogy indokoltan. A sasszeműek biztos felfedeznek néhány mondatot, amelyeket kivághattunk volna, hogy közelebb kerüljünk a 600 szavas határhoz. De mivel Scathlocke és én is nagy easter egg-rajongók vagyunk… nem véletlenül maradtak a szövegben.

Mi is szoktunk hibázni

Volt már olyan eset is, amikor az alapos kutatómunka, a belső viták és a gondos szerkesztés után sem találtuk el jól a hős sztoriját. Jó szándék vezérel minket, ám Scathlocke, a történetmesélésért felelős csapat tagjai és én is csak emberek vagyunk. (Én biztosan, de Scathlocke logikus szerkesztői gondolkodását látva néha eltűnődöm…)

Ha úgy gondoljátok, hogy hibáztunk, akkor ezt feltétlenül írjátok meg nekünk, de lehetőleg azt is, hogy miért gondoljátok így. Karma háttértörténetének frissítése jó példa erre. Olyan háttértörténetet adtunk, amellyel a többség nem volt elégedett, de a részletes hozzászólások és a tartalmas viták segítettek megérteni, hogy mivel nyúltunk mellé. Nem mindig van időnk minden egyes hozzászólásra és építő kritikára válaszolni, de elolvassuk őket.

Ha azon tűnődsz, hogy miért nem frissítettük a közelmúltban ezt és ezt a hőst, akkor az illető valószínűleg ott van a listánkon, és várjuk a lehetőséget, hogy frissíthessük (igen, például Sorakát). Egyes hősöket leginkább akkor van értelme frissíteni, amikor amúgy is tervben van a frakciójuk frissítése (mint Karma esetében…).

Van még kérdésetek a történetmesélésről, az eszközeinkről, a folyamatokról? Írjátok meg nekünk egy hozzászólásban!