A League of Legendsben talán a Támadási hatótáv a hősök egyik legnagyobb hatású értéke. Egyes hősök esetében a támadási hatótáv nagysága önmagában jelzi, hogy milyen erősek („Caitlyn hatótávolsága 650 egység, mindig figyelni kell rá”). Mivel körülbelül hasonló erejű hősökre van szükség a játékban, ezért minél nagyobb a támadási hatótáv, annál kisebb erőt kaphat a hős az egyéb képességei révén.

A lövészek korábban nagyon hasonlítottak egymásra, ezért kezdtük el tudatosan egyedibbé tenni őket egymáshoz képest. Kai’Sa és Xayah mindketten a hősosztály határait feszegetik a maguk módján (orgyilkosba hajló tulajdonságok és megcélozhatatlanság), ezért logikus volt, hogy nem lehet ugyanakkora a támadási hatótávjuk, mint a kollégáké. Olyan hősöket akarunk, akiknek aktívnak kell maradniuk, és akik lényeges gyengeségekkel rendelkeznek, ezért úgy találtuk jónak, ha a legtöbb lövész messzebb tud lőni náluk.

Kalista és Tristana esetében viszont sokáig látványosan hiányzott az a bizonyos kihasználható gyenge pont. Régebben azzal próbáltuk megoldani az ilyen gondokat, hogy megpiszkáltuk a sebzésüket vagy a támadási sebesség növekedését, de ezzel csak elodáztuk a megoldást, és a probléma néhány hónappal később ismét megjelent. Ezért felhagytunk az erősségeik felvizezésével, és a karakterüket megőrizve új gyengeséget teremtettünk számukra: csökkentettük a támadási hatótávjukat. Ez egy nagyon súlyos lépés, amit alaposan megfontoltunk, és úgy látjuk, hogy a döntés többet használt, mint amennyit ártott.

Természetesen a jövőben is fogunk nagy hatótávolságú lövészeket tervezni, ha elég izgalmas történetet és képességeket tudunk kitalálni hozzájuk, de belátható időn belül nem fogjuk csökkenteni további lövészek támadási hatótávját.

Minden hősosztály esetében megfogalmaztuk, hogy milyen általános célokra kell törekedniük. Abban igazad van, hogy az orgyilkosokat az egycélpontos hirtelen sebzés jellemzi. Ez azonban nem jelenti azt, hogy minden egyes cselekedetüket és varázslatukat ebbe a skatulyába kellene begyömöszölni. A lényeg, hogy az eredeti cél (az egy célpont elleni hirtelen sebzés) megvalósulhasson.

Például Ekkónak és Talonnak is van területre ható képessége. Ezzel nincs is baj, hiszen nem tudnak olyan folyamatos területre ható sebzést produkálni, mint Twitch, Cassiopeia és Karthus. Pontosabban úgy gondoljuk, hogy egy csapatharcban tíz másodperc alatt az orgyilkosok 50%-kal kevesebb területi sebzést tudnak okozni.

Általánosságban igaz, hogy az elmúlt években egyre több területre ható képességet adtunk a hősöknek, és sokat kísérleteztünk a varázslatok formájával, időzítésével, az azokhoz kötődő döntésekkel és a kontextussal. Ekko Q-ja például több módon variálható: rohamozással jelentősen megváltoztathatja a visszatérő lövedék irányát, és egy minionhullámban idő előtt aktiválhatja a második szakaszt.

Azt sem titkoljuk, hogy néhány hős, például Katarina esetében megszegtük a saját szabályunkat. Ez egy szándékos döntés volt, aminek következtében a hős egyedi erősséget kapott, de cserébe másról kellett lemondania. Ebben az esetben Katarina egycélpontos sebzése és agresszív mozgékonysága kisebb, mint például Zedé, aki viszont jóval kevesebb területi sebzést tud okozni.

Nem tagadjuk, hogy Kai’Sa dekoltázsa elég rossz visszhangot keltett a játékosok körében, és túlságosan szexis lett tőle, még ha ez nem is állt szándékunkban.

A fejlesztés elejétől azt szerettük volna, hogy Kai’Sa egy átlagos ember legyen, aki úgy élt túl az Ürességben, hogy összeolvadt egy ürességlénnyel… vagyis nem úgy menekült meg, hogy megfertőzte őt a közeg. Úgy éreztük, hogy ezzel egyedivé tesszük az Üresség-hősök között, és amúgy is nemrég adtuk ki Kaynt, akit elemészthet egy ártó befolyás. Éppen ezért muszáj volt elérni, hogy Kai‘Sa egy ürességpáncélt viselő embernek látsszon, ne pedig az Ürességből származó szörnynek.

Eleinte Kai’Sának egyáltalán nem volt mély dekoltázsa. Amikor kipróbáltuk a játék motorjában, inkább tűnt ürességlénynek vagy fertőzött embernek, mint egy átlagos embernek, aki ürességpáncélt visel. Ennek az volt a fő oka, hogy csak az arca látszott ki, ami viszont kicsinek tűnt a képernyőn, és nehezen lehetett észrevenni. Sokat dolgoztak ezen a grafikusok, és végül az a változat jött be a legjobban, amikor mély kivágás volt a páncélon, és ezért jobban lehetett látni a bőrét, mint amikor nem viselt maszkot. Így több tesztelőnek jött át, hogy Kai’Sa egy páncélt viselő ember, és nem olyasvalaki, akit megfertőzött az Üresség.

Utólag már látjuk, hogy jobb lett volna valamilyen más megoldást találni, mert a végeredmény sok játékosnak nem igazán jött be. Jó szándék vezérelt minket, de lehettünk volna ügyesebbek is, és a későbbiekben még tudatosabban fogunk odafigyelni erre.