A táncokról és a többi hangulatjelről (vicc, kigúnyolás stb.) a fejlesztés vége felé szeretünk dönteni, hogy mindenki bedobhassa az ötleteit. A csapatból mindenki elmondhatja, mire gondolt, és az animátorok mondják ki a végső szót. Kezdésként néhány egyszerű kérdést teszünk fel magunknak:

• Mekkora a karakter, milyen a formája és a körvonala?
• Inkább humoros vagy komoly a természete? (A táncokkal, csakúgy mint a viccekkel, előszeretettel csinálunk bohócot a halálosan komoly figurákból, csak hogy láthassátok őket más kontextusban is.)
• A karakterről azonnal beugrik valamilyen popkulturális utalás? Egy példa: Warwick és a vérfarkasos Thriller-tánca egymásnak voltak teremtve.

Ezenkívül az új hősökhöz próbálunk új táncokat behozni, ezért ügyelnünk kell arra is, hogy ne hasonlítson az eredmény egy korábbi táncra. Általánosságban a játékosok szeretik a rövid fázisokból álló táncokat, amiket akár mozgás közben is gyorsan el lehet nyomni afféle kigúnyolásként. Ezt is szem előtt szoktuk tartani.

Néha lehetőségünk van saját koreográfiát kitalálni, mint Rakan és Xayah tánca vagy Ivern tánca Pitypanggal. Ezek teljesen egyedi animációk, a felek táncai tökéletesen összehangoltak.

Hibák? Miféle hibák? Vannak hibák a játékban? Nem tudunk semmi ilyesmiről.

Komolyabbra fordítva a szót, több úton is tudomást szerezhetünk a hibákról. Néhány példa: kliensen belüli hibajelentés gomb (ezt a szép űrlapot nyitja meg), a hivatalos fórum Hibajelentés témaköre, a Reddit, a különböző Twitter-csatornák, és persze a munkatársak üzenetei, miszerint tönkrevágtuk valaminket, vagy még rosszabb, tönkrevágtuk az Ő valamijüket.

Ezután rákeresünk a hibára az adatbázisban.

A hibajegy elárulja, hogy hol a gond (belső környezet, PBE, élő szerver), mi a hiba és hogyan lehet előidézni. Ha szerencsénk van, kapunk szép videókat és képeket is, hogy biztosan értsük, miről van szó. Ez például akkor jön jól, ha olyan hősön dolgozom, akivel nem szoktam játszani, szóval Namin kívül mindenki. ; )

Tehát felismertük, hogy hibákkal van dolgunk. Mi jön ezután? Felállítunk egy sorrendet a hibák között: először a jelentősekkel foglalkozunk, aztán jönnek sorra a kevésbé égetőek. Ezeket kiosztogatjuk a fejlesztők között, ők rájönnek, hogy mi volt a gond, kijavítják a hibát, aztán elküldik tesztelésre a javításukat. A minőségbiztosítási elemzők, mint például én, ellenőrzik, hogy a javítás tényleg megoldja-e a gondot, és ha igen, lezárjuk a jegyet. Ha a javítás nem szuperál, visszaküldjük a fejlesztőknek egy második körre. 

Egyes hibákat öt perc alatt ki lehet pofozni (például az elcsúszó szinkront), néha azonban be kell vonni a játéktervezőket, és egy-két órát is igénybe vehet a munka a hiba összetettségétől függően!

Ha átkerül a javítás az élő környezetbe, a meg nem oldott hibák (a kisebb jelentőségűek) hosszú listája következik. Amikor csak tehetjük, próbáljuk kijavítani a régebbi hibákat. Az én csapatom konkrétan megpróbál minden frissítésben kijavítani több régi hibát.

Találtál egy hibát, amelyre szeretnéd, ha ránéznénk? Nyisd meg a fenti hivatkozásokat, és adj meg nekünk minden infót!

Olyan, mint amikor csillogó napfényre ébredsz egy nyugis reggelen, nem kell sehova rohannod, nincs sürgős dolgod, nincs senki, akinek meg kell felelned, vagy akinek csalódást okozhatnál. Tiéd az egész nap, csak a tiéd, és addig lustálkodhatsz, ameddig csak akarsz. Ezért felhúzod az álladig a takarót, befúrod magad a puha, hívogató párnák közé, ismét elmerülve a tejfehér álomvilágban, amely lágy csókkal üdvözöl, miközben a finom szellő andalító altatódalt dúdol.

Egy fuvallat aztán belekap az álomhajó vitorláiba, és máris elindulsz az aranyló horizont mögött rejtőző ismeretlen felé. Ott új életet kezdhetsz, minden korábbi hibád megbocsátást nyer, és egy felfedezetlen, kalandokkal teli világ vár. Vissza sem nézel. A látvány egyszerűen lebilincselő. Le sem tudod venni róla a szemedet. A hajó nesztelenül, könnyedén suhan a zöld tengeren, mintha az egész eddigi életed ennek a lélegzetelállító pillanatnak az előszobája lett volna. Széttárod a karodat, és élvezed, ahogy a tengervíz permetként hullik az arcodra.

Úgy érzed magad, mint amikor épp összegyűjtöd minden bátorságodat, hogy elrebegd: „Szeretlek,” felkészülve a biztos szívfájdalomra és csalódásra, ami ezután következik. De a szerelmed szeme felragyog, ajka izgatottan remeg, megfogja a kezed, és csak annyit kérdez: „Miért nem mondtad hamarabb?” Rózsasziromszerű ajkát a tiédhez szorítja, ahogy összeolvadtok a csókban, amelyre oly régóta vártál.

De ez csak egyetlen pillanatig tart.

Aztán az álom képe megremeg, és miazmás rémálommá torzul, amelyből nem ébredhetsz fel többé. Sötét hullámok csapnak át a fejed felett, és magukkal rántják a lelkedet a feneketlen mélységbe, miközben a szerelmed gonoszan felkacag. Megvető nevetését nem feleded, amíg élsz. Ehhez hasonlítható az az érzés, amikor elnyel a démon, akivel korábban alkut kötöttél. Te csupán egy apró falatka vagy számára, egy előétel a nyelvén, és amikor a nyelőcső csúszdájának végére érsz, el fog emészteni.